Cselédecske, ollócska

Végigsöpörtem. Most már csak a legkedvesebb helyem marad hátra az utolsó előtt. Erre vártam már az első vágás óta. Gondoltad volna, hogy itt leszel? És ebben a ruhában? Nem. Hogy súrolja a földet! Várakozón figyelnem rám a falak. Mindenki néz. Ez nem lehet igaz. Alig merek odanézni. Fogd meg és húzd el végre, erre vártál! Jól van, ne siettess! Ott van a tükörben. Én. Mi? Ez lennék? Hatalmasabb vagyok, mint te, és győztes.  Madame-nál is! Mert lehetek Madame, akármi, de ő sosem válhat cseléddé. Idáig nem törhet le. Csak óvatosan az ollócskával. A csótányok minden csapást kibírnak. Hm, ha itt végeztem, a parton majd gyűjtök párat, és magamnál fogom hordani őket. Ez a karkötő milyen bársonyosan ér a bőrödhöz. Igyekezz már, menj ki, szomjas vagyok már! Hagyj figyelni! Nézd, ez a rúzs. Istenem, alig merem, ezt nem lenne szabad…de olyan finom, és visszacsókol. Háhh, de rémes. Hahaa! De undorító, és pont úgy néz ki, mint amikor a fejét belenyomta a…nem! Valld be hogy élvezted. Na gyerünk! Legyél jó kislány és fésülködjünk meg szépen. Szétszórom! Ott fogsz érezni a sarkokban nagyságos asszony. Nem, nem nem, jobb ötletem van! Én az asztal alá bújok, te a függöny mögé, ő meg a tükörben fog rejtőzni! Bele fog bújni a tükörbe, és megtámadja! Bele fogjuk szúrni a szívébe. Haha! Befröcsköli a ruháját! És olyan színű lesz,  mint a szám. HAHH! Szorít a kötél, kicsim? De hát ezt élvezem. nem fogok úgy tenni, mintha nem, az utolsó hangig, és kaparok magamnak egy sírt utolsó erőmmel, kínlódva, és… belefekszem. Na persze! Dehogy fekszem bele , a férgek és csótányok közé? Nem akarom! HAHH! Gyűlölöm a csótányokat! Hagyjatok! Most is itt nyüzsögtök körülöttem! Menjetek! Virágokat akarok!! Igen, virágokba feküdni, és azzá válni, fehér liliommá. Istenem, gyönyörű vagyok. HAHH! Ne fojts, ne játssz velem, nem kapok levegőt. Minek vennél, ha mocskos? De nem bírom ki, tiszta hűvös levegőt! Ég a tarkóm, nem bírom. Ne hagyd abba! Szemembe tükröződik az olló fénye. Semmi értelme,  nem ezért jöttél. Gyáva vagy! Folytasd tovább. Félek, nem bírok odanézni, tűnjön már el! Miért olyan fekete? Nem látok semmit. Kicsi ollóm, segíts már. Benned nem csalódhatok. Ott van ő. Hogy tündököl a napfényben, és közeleg. Azt akarom, hogy idejöjjön és elvigyen, és úgy lesz ahogy akarom. Már jön, és..nem. Mi történik? De jön, csak nem ide, hanem ÁÁÁ!! Kivágom a méhem! Nem tudom megtenni. Pedig oda akartam adni. Kihányja, és megszabadul tőle, mindjárt, csak…mi csak? Toljad már kifelé, mire vársz? Csak csak… Igen? A patakban szeretném. Nem édesem, te a tükörben szeretnéd. nem igaz! Sajnálom, ide vagy kötve. Neeeem! Szomjas vagyok! Tárirárám, táráttátitárámm, páráppápáááááámmmmm, gyertek ti is énekelni! Csodálatos, markold csak, ahogy megtanították, és kóstolj bele. Tudom ezt magamtól is. Énekeljetek már! Gyűlölöm a csöndet, rám lapul! Mondom…-  Lám, mégsem vagyok virág. Nem baj. Azt hiszem most már elárulhatom. Csillogni fog a dicsfénytől, és együtt őrizzük majd. Akinek ott a helye, az talál csak oda.

Egy síremlék tervezetére gondolok…