Rendezői élmények 4.

A tolvaj naplója végén Genet így ír:

"Ez a könyv nem akar, magányos égi pályát követve, műalkotás lenni, a szerzőtől és a világtól elszakadt tárgy. Elmúlt életemet más hangon, más szavakkal is elmondhattam volna. Heroizáltam, mert megvolt bennem  az, ami kell hozzá: az ihletettség."

Hőskölteménynek és Genezisnek nevezi könyvét, s valahogy az én törekvésem sem volt más. Sőt, nagy ihletettséggel heroizálom magam is hősnőimet, egyszerűen azért, mert megérdemlik,és azért is, mert végtelenül kíváncsi vagyok hősiességükre, annak ízeire, ágaira-bogaira!

Aztán ezt is írja:

"A fegyenctelep - nevezzük nevén a világnak és a szellemnek ezt a helyét -, ami felé tájékozódom, több örömet kínál nekem, mint a ti cifraságaitok és ünnepeitek. Mégis ezekre áhítozom. Vágyom rá, hogy elismerjetek, hogy felkenjetek."

....


  

Rendezői élmények 3.

A tényleges tolvajnők napló-bejegyzéseire úgy tűnik, várni kell még, ejnye.

Ellenben eszembe jutott, többek között, hogy 2007-ben a Zsiráfivóhely című előadásunk kapcsán merészeltem megállapítani a tételmondatot, miszerint bizonyos lények (például a zsiráfok) éppen ott teszik ki magukat a legteljesebb veszélynek, kiszolgáltatottságnak, ahol az élet forrását-vizét veszik magukhoz. http://formanek.blogspot.hu/2007/10/cmads-mgikus-mozdulatai.html

Genet írásaiból lassanként megértettem, hogy mindez fordítva is igaz lehet. Ahol a legkevesebb esély van élni, túlélni, ahol a legkockázatosabb a (jelen)lét, vagy leginkább lefokozódik annak külső-belső értéke, ott emelkedik (emelkedhet) legmagasabbra a gyönyör is, az élet íze, a lét-éberség mámorító józansága. Számomra a nőknél plasztikusabban senki sem lehet esélyes ezt megfogalmazni, megmutatni és megkérdőjelezhetetlenül (fájdalmasan, diadalmasan) állítani, egyszerűen azért, mert például mélységes összefüggés látszik a szülés és a fájdalom között. Még akkor is, ha erről adott esetben nincs is valakinek pontos tudása, vagy önképe, vagy felismerése.

Ugyanis úgy tűnik számomra, hogy a nők életideje (és energiája is) nem lineáris: nem olyan egyszerű ez, mint a férfiaknál. (Nem is lehet igazán megérteni.) Azaz ténylegesen egyszerre hordozzák a múlt emlékeit és a jövő vágyait, de mindezt  a jelenben. Olyanokra emlékeznek, amik még nem történtek meg, és jóslataikban a múltat igazolják. Nekem ez egyre elementárisabb élményem kezdett lenni az utóbbi IDŐben, mondjuk hogy években, és most végre eljött a lehetőség, hogy mindezt alaposabban megértsem, vagy legalábbis és főként(!) megéljem, vagy ha tetszik - és nekem így tetszik legjobban - megkérdezzem. Tőlük. Magamtól.

Amire jutottam, most épp, vagy tán pár órája, az igen egyszerű. És igen bonyolult is.

Mélységes megrázkódtatás a szemléletemben, és mélységes megnyugvás a lelkemben.

Rendezői élmények 2.

Sűrű és merész anyagban vájkálunk, a motívumok olyan szorosan tapadnak egymáshoz, hogy a jelentések szikrázásba belezavarodunk. A rögzítési rögeszme őrölten tombol, a megfejtéshez viszont puhább belsőbb állapotok vezetnek. Egymásnak feszül a formai szigorúság és az érzelmi hajlékonyság.

Óvatosan kell bánni a szavakkal, mielőtt kimondjuk őket. Sejtések mentén haladunk előre, hátra.

Úgy kell dolgoznom, mint egy portréfestőnek. Öt női arckép készül.

Recept nélkül, vakon, izgatottan - ahogyan mondjuk a szerelem bontja ki szirmait.

*

Hogy egyáltalán megközelítőleg leírjam, hol tartunk most, kedves várva várt előadásonként 20 fős közönségünk, magamat kell idézzem (2010-ből az Oberon világai rendezői naplójából):

"Rendezni akkor kell, amikor már elég nagy a káosz. Addig csak a káosz teremtésével lehet foglalkozni. Egyébként a káoszítás összehasonlíthatatlanul nehezebb, mint a rendezés. Nem lesz bármilyen káoszból rend, sőt bizonyos káoszok teljesen érdektelenek, még akkor is, ha rend lesz belőlük."

Nos, jelenleg a káosz olyan izgalmas méreteket kezd ölteni, hogy holnapra mégis kénytelen leszek visszafogni magam rendezőileg, hogy a káosz önmagát hadd ízlelgesse még, s kifáradva majd, belesétáljon formai csapdámba. Most még túl rakoncátlan, nem akar befeküdni a kis ketrecágyba. Szeretem ezt a vadságát.

Rendezői élmények 1.

a próbák elindultak, ha lett volna ma hajam, lerepült volna...

BEMUTATÓ

A Radikális Szabadidő Színház előadása Jean Genet Cselédek és A tolvaj naplója inspirációjára

bemutató: szeptember 2-3-4., 20h

FIGYELEM! előadásonként max. 20 néző!
jegyfoglalás AJÁNLOTT!: szinmalom@gmail.com

Szereplők-alkotók: 
Hakstol Sára, Király Orsolya, Orosz Barbara, Sirkó Eszter, Szücs Móni

Rendező:
Formanek Csaba

"A lábujjhegyen járás, a csend, a láthatatlanság, amelyre nappal is szükségünk van, a tapogatódzó kéz, amely szokatlanul komplikált és óvatos gesztusokat hajt végre a homályban - már az ajtókilincs egyszerû lenyomása is egy csomó olyan mozdulatot tesz szükségessé, amelyek fennen ragyognak, akárcsak egy ékszer csiszolt lapocskái - ha aranyat lelek, olyan, mintha én ástam volna ki: kontinenseket, óceáni szigeteket túrtam fel érte; négerek vesznek körül, mérgezett hegyû lándzsáikkal fenyegetik védtelen testem, de mûködni kezd az arany ereje, irtóztató erõ vág földhöz vagy emel a magasba, a lándzsák lehajlanak, a négerek felismernek és befogadnak a törzsbe -, az óvatosság, a suttogó hang, a hegyezett fül, cinkosunk láthatatlan és ideges jelenléte, legkisebb jeladásának a megértése, mindez összegyúr bennünket, összeprésel, olyan jelenlétgolyót fabrikál belõlünk, amelyet csak Guy szavai fejeznek ki igazán:

- Az ember érzi, hogy él.

Bennem a jelenlétnek ez a teljessége, mely hitem szerint szörnyû erejû bombával egyenlõ, végletes komolyságot és rendkívüliséget kölcsönöz a tettnek - vagyis az a betörés, amelyet épp végrehajtunk, mindig a legvégsõ, nem mintha nem kívánnánk többé betörni, mert ilyet nem gondol az ember, de ugyanez a koncentráció nem tud bekövetkezni még egyszer (soha többé az életben, mert ha tovább fokozódna, a túlvilágra kerülnénk általa) -, a tettnek ez a megismételhetetlensége, amely tudatos és magabiztos gesztusokban teljesedik ki (akárcsak a rózsa szirmai), amelyek törékenyek is, erõszakosak is, ugyanakkor a vallásos rítus értékével ruházzák fel a bûntettet. Gyakran elõfordul, hogy valakinek a tiszteletére ajánlom ezt."

(Jean Genet: A tolvaj naplója)

Jegyár: 
teljes: 1.200Ft
diák/szakmai: 800Ft