"Ez a könyv nem akar, magányos égi pályát követve, műalkotás lenni, a szerzőtől és a világtól elszakadt tárgy. Elmúlt életemet más hangon, más szavakkal is elmondhattam volna. Heroizáltam, mert megvolt bennem az, ami kell hozzá: az ihletettség."
Hőskölteménynek és Genezisnek nevezi könyvét, s valahogy az én törekvésem sem volt más. Sőt, nagy ihletettséggel heroizálom magam is hősnőimet, egyszerűen azért, mert megérdemlik,és azért is, mert végtelenül kíváncsi vagyok hősiességükre, annak ízeire, ágaira-bogaira!
Aztán ezt is írja:
"A fegyenctelep - nevezzük nevén a világnak és a szellemnek ezt a helyét -, ami felé tájékozódom, több örömet kínál nekem, mint a ti cifraságaitok és ünnepeitek. Mégis ezekre áhítozom. Vágyom rá, hogy elismerjetek, hogy felkenjetek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése