2012. szeptember 16., vasárnap

Döntés

Itt vagyok ringyó, parancsolj! Utállak, de megteszem, amit mondasz. Mert szeretlek. Ez a dolgom.

Éhezem. Bárcsak olyan szép lehetnék, mint te. Vagy legalább csak annyira, hogy elégedett légy velem. Hogy ne fájjon rám tekintened. Hogy ne gyűlöld magad, mikor engem látsz. Hogy egyáltalán rám nézz. Bárcsak szűnne az éhség.

Irtózol tőlem, mert tudod; én te vagyok, de te sosem lehetsz olyan, mint én. Szokatlan, érdekes. Különb, mint más. Nekem nem kell megfelelnem senkinek. Csak neked. Ezért ordítasz velem, nem de? Ezért kényszerítesz, hogy kést ragadjak?! Általam akarsz megszabadulni önmagadtól. Ne aggódj, megteszem. Te tiszta maradsz. Semmi baj. Én itt vagyok.

Bárcsak tudnád. Megvetlek. Te teremtettél ilyennek. Miattad vagyok undorító. Miattad nevetnek rajtam. A nyomorultat látják, de a benne élő nőt nem. Hadd nevessenek! 

Miért csinálsz úgy, mintha észre sem vennél? Pedig itt vagyok, és vigyázok rád. Őrzöm az álmaid. Mert szeretlek.

Jön. Már itt is van. Hát eljött. Fekete macskaként lopódzik be. Szemei csillognak, léptei puhák, és hangtalanok. De én látom, és hallom. Érzem. neked nem kell. Majd én.

Együtt lélegzünk.

Mit tegyek?

Ne merészeld! Nem teheted! Biztos vagy benne? Ezt akarod? Annyira sajnálom! Az isten szerelmére, még ne! Most az egyszer figyelj rám! Bocsáss meg! Próbálkozom! Mit csináljak? Nem fog fájni? Nyugalom! Mondd, hogy észre sem fogom venni! Várj, még ne....! Ennyi?

Jól van. Ha már elkezdtük, csináljuk végig! Nem kell a fölösleges fecsegés. Nincs visszafelé. Tessék te akartad. Mind ezt akartuk. Lódulj!
De még nem érhetsz révbe. Előbb kiélvezzük az odavezető utat. A közös utunkat. Az utat, ami naggyá tesz minket.

Ébresztő! Igen, adjuk meg a módját! Ezek, azok a pillanatok! Biztos lábakon fogunk szédelegni. Minden készen áll? Tökéletesnek kell lennie. Az is lesz! Senki sem fogja észrevenni addig, amíg késő nem lesz. Gyönyörűség.

Egyedül vagyok. Rajta!

Hol is kezdjem? Először is, elfoglalom méltó helyem. Ó, ez akár az enyém is lehetne, de én nem vagyok ennyire közönséges. Hagyjuk. Hoppá, ez pont az én méretem. Kiemeli a hosszú combjaimat. Ez jó lesz. Nézzük, mi van még itt. Mennyi holmi. Ez mit keres itt? Hangos! Hülyeség, nem kell. Azonban ez annál inkább. Ne spóroljunk! A csillogásból sosem elég. Finom. A cseléd kontyom is kibontom. Már nincs rá szükségem. Soha többé. Alakul, majdhogynem teljes. Valami még hiányzik. Igen, ez az. Érzem, de nem tudom, honnan ered. Teljesen megbabonáz, mondhatni felajz. Talán innen jön. Érdekes. Talán... Hah, igen, ez az! Igen, igen IGEN! ÁÁÁ Mit csinálok? Hogy nézek ki? Elég! elég! A tárgyak ellenünk fordulnak! Elég! Véget kell vetni!

Ez a kesztyű. Ez az örökös kesztyű.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése